1.0Birkakergető nagy kalandhttps://cucuu.cafeblog.huCucuuhttps://cucuu.cafeblog.hu/author/Cucuu-2/<p style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: verdana, helvetica, sans-serif; font-size: 13px; ">Annyira szégyellem magam, hogy nagy szívességnek venném, ha most megnyílna a föld és belepotyognék. :(</span></p><p style="text-align: justify;"><span class="Apple-style-span" style="font-family: verdana, helvetica, sans-serif; font-size: 13px; "></span><span class="Apple-style-span" style="font-family: verdana, helvetica, sans-serif; font-size: 13px; ">Gyűlölöm magamat. Mert csalódtam magamban és utálatos dolog csalódni valakiben, mérgezőbb mindennél.</span></p><div style="text-align: justify;margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; font-family: verdana, helvetica, sans-serif; font-size: 13px; ">Csalódott vagyok, mert nem sikerült egy normálisabb munkát felhajtanom. Ezért is magamat hibáztatom, mert biztos nem akartam eléggé. Pedig másra sem vágyom. Az elejétől kezdve gyűlölöm a helyzetet és minden energiámat abba öltem, hogy minél mélyebbre dugjam a fejemet a homokba. Elpocsékoltam egy évet az életemből. Persze, csak egy része ment pocsékba, mert jó dolog, hogy ennyit lehettem Vele, hogy nem kellett korán kelnem, hogy nem idegesített senki a hozzá nem értésével stb. Szerettem, hogy a magam ura lehetek és otthonról dolgozhatok. Kár, hogy képtelen voltam ezeket élvezni.</div><div style="text-align: justify;margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; font-family: verdana, helvetica, sans-serif; font-size: 13px; "><br></div><div style="text-align: justify;margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; font-family: verdana, helvetica, sans-serif; font-size: 13px; ">Amikor egyre több idő telt el, egyre jobban utáltam magam, egyre inkább semmibe vettem magam és egyre jobban kivetkőztem önmagamból. Ha elég ideig csinálja ezt az ember magával, akkor menthetetlenül eltorzul. Még én vagyok, de ha belenézek a tükörbe, nem egy tiszta képet látok, hanem olyat, mint a vidámparkban, csak kevésbé szórakoztató. És az a baj, hogy már nem is emlékszem, milyen volt az a tiszta kép, mert annyiszor láttam a torz változatomat, hogy azt gondolom, én már olyan vagyok.</div><div style="text-align: justify;margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; font-family: verdana, helvetica, sans-serif; font-size: 13px; "><br></div><div style="text-align: justify;margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; font-family: verdana, helvetica, sans-serif; font-size: 13px; "><div style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; ">És ott van Ö, az egyetlen ember, aki valami miatt teljesen máshogy lát engem. És amikor erre rájöttem, elkezdtem csalni és inkább felhúztam én is azt a szemüveget, amin keresztül lát engem, mert bár tudtam, hogy ez mind hazugság, de pillanatnyilag jobb volt. Úgyhogy lassan kezdtem feloldódni Benne és mindent Rajta keresztül és Hozzá képest értékelni, de tudtam, hogy ez az egész egy nagy butaság és emiatt még jobban utáltam magam. És ezt az utálatot csak görgetem magam előtt, ezért sokkal nehezebb előrejutnom. Ahelyett, hogy megállnék és lebontanám a sok szart, hátrahagynám azt a mocskot, ami a részem lett, inkább halogatom a feladatot. Még akkor is, amikor tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy enélkül nem tudok továbblépni. Láthatólag.</div><div style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; "><br></div><div style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; ">Persze rengetegszer kibújt belőlem az ego és olyankor veszekedtem Vele és számon kértem. Azt gondoltam, hogy azzal tudom helyreállítani az egyensúlyt, hogy Őt baszogatom.</div><div style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; "><br></div><div style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; "><div style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; ">Közben pedig tudtam, hogy nem szabadna ezt tennem, tudtam, hogy milyen károkat okozok mindezzel, de az összes bűntudatomat mélyre ástam inkább.</div><div style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; ">És egyre gyakrabban felszakadt ez a kelés és kiömlött az összes öngyűlöletem és annyira gyűlöltem magam, hogy nem tűrtem meg senki kritikáját. Mert tudtam, hogy milyen gusztustalan bűzös mocsár a személyiségem, tudtam, hogy milyen undorító a ki nem tartásom, tudtam, hogy milyen visszataszító az, hogy életképtelen vagyok. És, amikor eszembe jutott, hogy milyen voltam korábban, hogy másfél évvel ezelőtt milyen büszke voltam magamra, még jobban gyűlöltem magam. Annyira, hogy inkább ezt az egész realitást elzártam jó mélyre. De így képtelenség megoldani bármit is.</div><div style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; "><br></div><div style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; "><div style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; ">Mivel senki nem férkőzhetett hozzám elég közel, ezért senki nem tudja nekem odanyújtani a kezét, hogy kimásszak ebből a szarból.</div><div style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; ">Ezért mondtam azt annyiszor, hogy majd megoldom egyedül, mert már a gondolatát is utáltam annak, hogy lehúzzam magamról azt a leplet, ami eltakar. Mert alatta elég csúnya látványt nyújtok. Mint egy felpüffedt vízihulla, ami jól megégett, aztán szétloccsantották a fejét és lógnak a szemgolyói, le van szakadva az állkapcsa és ki van belezve. Még a bogaraknak sem kellek.</div><div style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; "><br></div><div style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; ">Most pedig, hogy mindezt kiírhattam magamból, picit megkönnyebbültem. Nem tehetem meg, hogy hátradőlök, nem téveszthetem ezt össze azzal, ami még előttem áll. Nem engedhetem meg magamnak, hogy mások problémájához mérjem a sajátomat, és legyintsek, hogy ó, ez egy nulla, bárcsak ennyi bajom lenne egész életemben, én lennék a legboldogabb ember.</div><div style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; "><br></div><div style="margin-top: 0px; margin-right: 0px; margin-bottom: 0px; margin-left: 0px; ">Jó érzés volt mindezt elmondani valakinek. Még úgy is, hogy nem ismerjük egymást.</div></div></div></div>rich