2010 szeptember 13. | Szerző: |

 Délután alig vártam, hogy magamra zárhassam a bejárati ajtót. Aztán valahogy olyan jól alakult az egyedüllét, hogy sikerült feltámasztanom a jókedvemet. Nem bírtam ki és ma is videójátékoztam egy kicsit, de hamar meguntam, inkább hasznossá tettem magam és kiporszívóztam-felmostam, aztán elmentem futni. A patakparton egy egész jó hapi kocogott velem szemben…mármint a karizmai szépek voltak, annyira, hogy egyéb testrészeit nem sikerült megfigyelnem. Hümmögtem is pár elismerőt.

Ha már így telepumpáltam magam endorfinnal, betértem a spárba. Kipirulva, leizzadva, de észrevettem, hogy egy jóképű srác méreget a teavajak előtt. Igazán jóképű volt, de csak sutyiban figyeltem meg, a rágóspult takarásában.

Most pedig itt ülök a kanapén két almacsutka társaságában, már lezuhanyoztam és valami hülye magazinműsort nézek, hamarosan nekilátok újra a tegnap elkezdett cikknek, szerdán pedig állásinterjúra megyek.

Holnap reggel is kéne kocogni, hogy ne csak az estém legyen jókedvű. De már előre röhögök magamon, mert tutira el fogom lustálkodni.

Kommentek


Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:

| Regisztráció


Üzenj a blogger(ek)nek!

Üzenj a kazánháznak!

Blog RSS

Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!