2011 március 19. | Szerző: Cucuu |

 Többször nekiültem, hogy írjak egy kevésbé elkeseredett bejegyzést, mint a legutóbbi, de aztán mindig megnyomtam a kis ikszet a jobb oldalon. De végül is ez az én blogom, és ha épp ilyen időszakom van, akkor miért ne írhatnék róla? Attól még létezik a probléma, ha nem beszélünk róla. Nem vagyok az a típus, aki szeret nyíltan szembenézni a negatív dolgokkal, inkább bedobom a sötét szekrénybe a többi lom közé és kétszer is ráfordítom a kulcsot, ami persze emlékeztet arra, hogy van egy régi és ócska szekrény, amit nem ártana kitakarítani…

Tegnap jó napom volt, találkoztam két barátnőmmel, nézelődtünk a péntek délutáni tömegben, aztán órákkal később hazajöttem és rám szakadt minden. Ezek mindig derült égből villámcsapásként jönnek, amikor látszólag úgy tűnik, hogy minden rendben és bumm, fejbe vernek olyan gondolatokkal, hogy hirtelen azt sem tudtam, mit csináljak: üvöltsek, sírjak, hányjak vagy méltóságteljesen viseljem?

Tudom, hogy az észérvek ellene szólnak, tudom, hogy egy kívülálló számára ez csak egy egyre vékonyodó falú buborék, és csak azért nem pukkad ki, mert az érzelmek még mindig olyan erősek, hogy egyben tartják. De mégis: az én fejemben még mindig lerombolhatatlan az a kép, hogy ez örökké fog tartani. Ott van minden egyes tervemben, még akkor is, ha ködösek és bizonytalanok ezek a tervek, de nem látom magam előtt a végét.

Furcsa volt, amiket tegnap mondott, arrogánsan, ami olyan felháborító volt, hogy fel kellett volna pofozni. Azt mondta, Ő nem való az én életembe, hogy szétrombolt engem. Ehh. Nem tudom. Nem tudom felfogni, nem tudom még feldolgozni, nem értem, hogy ennek mi az igazságalapja, néha úgy érzem, egyáltalán nem ismerem ezt az embert, aki én vagyok. Emlékszem, amikor kamasz voltam, álltam a tükör előtt vagy gubbasztottam a fotelban és sokszor megrohant az érzés, a rácsodálkozás, hogy jéé, ez tényleg én vagyok, ez az én arcom és az én gondolataim, mintha egy másik lélek lett volna bennem, az igazi, az eredeti és nem érti, hogy tulajdonképpen ez most mi, ez tényleg én vagyok, vagy valaki más?

Butaság.