2010 december 26. | Szerző: Cucuu |

  Érik már az év végi önkritikus elszámolás, talán még ma megírom, de kell egy nagy adag lelki erő ehhez. Előtte inkább könnyedebb témákat érintek, már amennyire a kedvem engedi. Itthon ugyanis áll a bál, a szeretetteljes, békés karácsony így nem lett tökéletes, de Anyukám kiszámíthatatlan. Szeszélyes magyarán. Akárcsak én. Remek tulajdonság, szegény Ő egyelőre nevet ezen, de tartok tőle, hogy pár év múlva terhes lesz ez neki és kiszámíthatóságra fog vágyni. 🙁 Persze, egészen nyugodtan megemberelhetném magam és változtathatnék, de sajnos nem megy. A kedélyállapotom elképesztően csapongó és szélsőséges, de ennek van egy jó oldala is: könnyen meg lehet vigasztalni, hiszen a rosszkedvemet ugyanolyan könnyű pozitívba fordítani, mint fordítva. 🙂

Ti nézitek a Való Világot? Hát, nem elképesztő? Szégyellem, de függő lettem, alig várom, hogy megnézhessem az épp aktuális részt. Ahogy az egyik ismerősöm mondta, ki sem nézte belőlem, hehe. 🙂 A közízlés azt kívánja, hogy mindenki utálja és tagadja meg a műsort, aztán érdekes módon általában képben vannak az emberek, szóval suttyomban sokan nézik, de sznobizmusuk nem engedi meg, hogy ezt be is vallják. Mintha legalábbis ettől valaki kevésbé kulturált lenne. Ez olyan, mint a mostanában népszerű trend, az “én nem nézek tévét”, illetve ennek magasabb szintje, a “nincs is tévénk”. Nem értem: mi a baj a tévével? Mintha legalábbis nem lenne ötezer (=130) csatorna, tömve hasznos és kevésbé hasznos műsorokkal. Mi például híradó helyett Bear Grylls-t nézünk a Discovery-n. Aktív helyett Marlon Brando-portrét a Story tévén. CSI helyett pedig a Viasat valamelyik külföldi licensz alapján készült, saját gyártású műsorát, melyek igényesek, szórakoztatóak és még valami hasznuk is van az adott ember(ek) életében. Szóval, senki nincs rákényszerítve az Ezek megőrültekre vagy a kevésbé szórakoztató és korlátozott intelligenciával rendelkező Rákóczi Ferire és a 40 milliós játszmára vagy mi. Ahogy senki fejéhez nem tartanak gépfegyvert, hogy NÉZZED A VV-T, TE BÜDÖS PARASZT!!! Érdekes módon mégis népszerűbb, mint a konkurens csatorna már említett vetélkedője. Szóval, valakik mégis nézik, csak aztán letagadják. Ez olyan, mint amikor Lengyelországban az egyik Kaczynski-t (Lech-et) megválasztották az állam fejének (ő idén meghalt a tragikus repülőgép balesetben), aztán mindenki letagadta, hogy ő bizony nem rá szavazott. (Mert ott a köztársasági elnököt is a nép választja meg – kár, hogy nálunk ez nem így van, bár idén szerintem nem különbözött volna a nép és a kormány akarata.) Szerintem nagyon érdekes és páratlan helyzet volt az, amikor Lech volt a Lengyel Köztársaság feje és ezzel egyidejűleg ikertestvére, Jarosław a kormány feje. A helyükben tuti, hogy néha cseréltem volna. 🙂 Szélsőségesen konzervatív nézeteikkel elég népszerűtlenek voltak Európában, de nem annyira, amennyire most Orbán…

Szóval, VV, amit elsősorban az “ezt nem hiszem eeeel”-érzés miatt nézem. A titka, hogy nem kell komolyan venni. A villalakók összetétele nem egyenlő a társadalom keresztmetszetével – és itt beállok az összeesküvés elméleteket szövögetők sorába – sokkal inkább egy okos és manipulatív akarat áll a háttérben. A szerkesztők pontosan tudják, milyen karaktereket kell összezárni a konfliktusok minél nagyobb számának érdekében. Aki nézte valamelyik korábbi Való Világot, tudja, hogy a mostaniban sokkal gyakoribb és durvább veszekedések vannak. A nép már nem elégszik meg a takaró alatti szex-szel, kell a verekedés, kell a megdöbbentés, hiszen a nézettség vonzza a hirdetőket és a pénzt is.

Bár biztos sokan lesznek, akik felháborítónak tartják a véleményemet, de számomra sokkal izgalmasabb pár ember mindennapos baromságát nézni, mint a – szintén manipulált – tehetségkutató műsorokat. Egy ismerősöm csak halkan súgta meg, hogy a szerkesztők úgy befolyásolják az eredményeket, hogy akkor állítják meg a szavazást, amikor csak nekik tetszik, természetesen sutyiban. Pontosan tisztában vannak vele, mely versenyzőket kell továbbjuttatniuk a magasabb nézettség érdekében. De abszolút elképzelhetőnek tartom, hogy a népnek az ütemtelenség királynője, Szíj Melinda vagy a vendéglátós Kökény Attila tényleg tetszett. És akkor még meg sem említettem a másik csatorna ügyeletes ripacsát, Vastag Csabát vagy a nyekergő Nikolas-t. Nem akarom szidni őket, hisz szeretnék fele olyan jól énekelni, mint bármelyikük, de azért nehogy már! Tóth Vera, Oláh Ibolya vagy Rúzsa Magdi tényleg tudtak-tudnak énekelni. De kell a csatornáknak a folyamatos vérfrissítés, szükségük van új celebekre.

Tudom, ellentmondásos vagyok, hiszen a megasztárok meg az x-faktorosok legalább letettek valamit az asztalra, legalább tehetségesek valamiben, míg a való világosok egész nap a feneküket vakarják, néha balhéznak egy sort. De a műsor legalább nem árul zsákbamacskát, nem akarja úgy eladni ezeket az embereket, mint 2010 toptehetségeit, világsztárjait, miközben az egész csak egy színes buborék. Hiszen mindez arra megy ki, hogy jó alaposan kifacsarják őket, összegereblyézzék a pénzt, amit hoznak, aztán félredobják őket, mert itt az új csapat. Nem véletlen, hogy a régi zsűri tagjai – kivéve Pressert, akinek tenyerét mindannyiszor zsíros jogdíj üti, ahányszor csak felcsendül valamelyik száma – megelégelték ezt a cirkuszt és felálltak a futószalag mellől. A gyomruk nem vette be azt, hogy bár a magyar piac nem bír el több “tehetséget”, de azért erőltessük a tehetségkutatókat (nemsokára itt az új Csillag születik), írassunk alá velük olyan szerződéseket, melyek gyakorlatilag a csatorna rabszolgáivá teszi ezeket a naiv kitörni vágyókat.

Tényleg szomorú, hogy nem az igény alakítja a műsorkínálatot, hanem a kínálat az igényt. Persze, nem kell nézni, semmit sem kell nézni, vannak szuper könyvek, érdekes filmek, de attól még nem kell lenézni senkit, mert bevallja azt, amit más elhallgat.